Gyűljetek hát körém

>> 2021. május 20., csütörtök

Lezárult egy újabb élet.
Gyertek, gyűljetek hát körém.
Beszélgessünk, s az életre emlékezvén értékeljük, hogy mit is ér a miénk.
Csoda, hogy egyáltalán itt vagyunk.
Még csodásabb, hogy múltunkat cipelve mégis előre jutunk.
S bizony lépünk nagyokat, már generációk óta.
Néha vissza, de számot vetve talán mégis előre.
Ilyen távlatba már nem is igazán látunk vissza,
ősi családunk múltja erőtlenül veszik bele a feledés homályába.
Maradtunk hát mi - tudatlanul, vakon - és a remény velünk:
Magunknak és utánunk talán szebb világot teremtünk.
Olyan sokban nem is különbözünk.
Együtt élünk a földön s együtt is halunk meg.
S bár egyedül leszel, de mégis mindenki veled,
együtt az egyedüllétben követ Téged.
A te sikered az enyém is.
Kudarcodban osztozom és a felelősségbe is veled fulladok bele.
Segítek Neked és remélem Te is segítesz nekem.
Ha mégsem, betudom ezt múltad súlyának s jelenembe belépni nem engedem.
Nem én vagyok ítélőd, de megbocsátásom szívesen Neked adom.
A fájdalmat elengedem s újra nem teremtem.
Te képviseled őseinket, ahogy lelkedet végül önmagamba temetem.
Emléked nyugovóra,
békében és csendben térítem.
Lezárult egy újabb élet.
Gyertek, gyűljetek hát körém.
Beszélgessünk, s lássuk meg itt nincs 'te' vagy 'én'.
Mi vagyunk csak, együtt, egyedül,
valahol a semmi közepén.

Read more...

Optikai csalódás

>> 2021. május 13., csütörtök

 Egy ember belép az utcáról az optikushoz:
- Jó napot kívánok, jól láttam a kirakatból, hogy itt lehet napszemüvegeket is kapni?
- Üdvözlöm, sajnos nem, soha nem is lehetett.
- Ó, pedig azt hittem. - felelte erre egyre halkuló hangon, majd elköszönt és kilépett az üzletből.

Read more...

Karanténvers

>> 2021. április 4., vasárnap

A karantén az önmagaddal való kapcsolat.
Akkor is ott van, ha nem akarod.
Nincs más akkor sem, ha te mást akarsz.
Csak azt találod ott, amit magaddal vittél.
Amire eddig csak kicsit, vagy egyáltalán nem figyeltél.
Léted úgy robbant be figyelmed középpontjába,
mint hirtelen mozzanat, mint ahogyan a jéghegy hasad.
Mint egy hevesen, nagy robajjal üvöltő fenevad.
Kénytelen ránézel hát s megismered,
hogy mitől is okoz a karantén problémát neked.
Pont, mint az önismeret.
Ott vág beléd problémád fájdalma,
ahol a tudat még nem létezett.
Aztán tudod csak kezelni ezt.
Így találkoztatok Ti is.
A nyílt seb és a heg.
Egymás jelene és múltja.
Eddig vezetett életed és önmagad uniója.
Te vagy a karantén s vele együtt lesztek önmagad.
Szorosan karöltve léphetsz majd tovább,
s folytathatod azt, aki ennek tudatában vagy.

Read more...

A fák ébredése

>> 2021. március 21., vasárnap

Szemtanúja voltam ma a fák ébredésének.
Ezernyi rügy szeme vetette rám magát
s kísért el a gondolatba,
miszerint zöldellő testük
végre a tavasz melegét hozza.
Voltak félénkek, voltak nagyon bátrak,
zöld bimbó kezdete vagy annak véges sarja,
ki mennyit mutat és mer fogadni a tavaszra.
Megújulás, növekedés, tör minden előre,
velünk együtt, ahogy eddigi életünket
is szívesen bíznánk ezen ősi erőre.
Újként lépni egy új világba.
Ha nem is más, de mindenki annak látja.
Rügyezzen hát lelkünk is,
belső létünk örök körforgása:
ahogy letörünk száradt ágakat,
azokat friss erő pótolja.
Lehetőség, hogy máshogy növekedj,
máshogy terjeszkedj.
Ha sikeres vagy,
a száradást majd elkerülheted.
Ha meg is törik néhány ágad,
ezen lehetőség ad neked szárnyat,
hogy kicsit felejts s meggyógyítsd magad,
ahogy az ég felé törve fested be
zöldeddel - testeden kívül - az álmaidat.

Read more...

Az én szerelmem

>> 2021. március 14., vasárnap

Fodrozódik a hullámok szélén,
megcsillan a habokban.
Egy szökelléssel merül alá
s jelenik meg a tudatban.
Alatta ülve hullámzik igazán,
szíved csillan önmagamban.
Oldódik és lebegve repül
a szívembe öntudatlan.
S ha túl monoton lenne
ez a végtelen mozdulat,
jön egy másik hullám - 
beborít s levegő nélkül hagy.
A felszínt érve törsz előre,
s elönti az adrenalin a testedet,
ahogyan végre levegővel töltöd meg
eddig várakozó, életre éhes tüdődet.
Innentől újra lebegsz,
ahogyan szerelmem lebeg veled.
Nagyokat sóhajtva, mélyeket lélegezve.
Betöltve mindent,
hatva minden levegővételre.
Várva, hogy a következő hullám
létedet újra ellepje.
Erre szövök képeket rólad
s cselekszem látványukkal.
Őket csodálva, bennük elveszve,
emlékezvén a pillanatra és létünkre.
A hullámokat soha nem feledve
csillanok én is a habokban,
s teszem részemmé a szeretetet
mindenkinek a mindennapokban.

Read more...

Értesítés e-mailben új tartalom esetén

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE