A sör íze

>> 2022. március 13., vasárnap

Csak Te vagy és a sör íze.
Barátok egy másik létélménybe.
Egyszeri s mindenható.
A nagy kiegyenlítő.
Maga az utazás.
S annak kísérője.
Te és én, valamint a lét íze.
Átfordítva a sör nyelvére.
Ezt beszélve gyarapszunk tőle.
Pont annyi értelemmel,
amennyi hiányzik belőle.
Van is és nincs is,
ahogyan régmúltadat idézve tör előre.
Hozza álmaid s rég feledett vágyaid.
Mit ér az élet, ha nincs ki jöjjön veled?
Neked is az vagyok, ki Te nekem.
A lét öröme járjon át Téged is -
ahogyan engem.
Már ketten vagyunk benne.
Osztozva és együtt megélve,
hogy teljesen átitat minket
az élet mindig változó értelme.

Read more...

Gyűlölettel a sírba

>> 2022. január 15., szombat

A szeretet nem működött.
Ha volt is, már csak nyomaiba ütközök.
Senki nem kapta meg amit keresett.
Így élted le végig Te is az egész életet.
Megfelelni egy társadalomnak,
melynek Te csak egy porszeme vagy.
Megértem miért tetted.
Minden nap felkelni -
így biztosan könnyebb lehetett.
S ők legalább hálásak voltak Neked.
Amiért értük kelsz s őket tetteiddel élteted.
Nem értetted, hogy a családban miért -
de ó vajon miért -
nem tudták értékelni ugyanezt.
Hogy ez így bennük miért okozott sebeket.
Őket nem érdekelte,
hogy milyen szabályoknak feleljenek.
Mert ők sem mások.
Csak szeretetre éhesek.
Belőled, feltétel nékül, Téged,
színtiszta szeretetet.
Csak ennyit, de ennyit kértek.
S a szabályok bár fontosak,
de van, aminek nem lehet szabálya,
hisz nincsenek korlátai, sem bárminemű határa:
A lelkedet kérték Tőled.
A képességet, hogy érzéseikkel boldogan,
hibáikkal együtt, önmagukkal békében éljenek.
Nem szabályokat kértek, hanem mentőövet.
Nem leckét, hanem eszközöket.
Utat, hogy hogyan találd meg a szeretetet.
Hogyan nyisd ki, öleld meg és kapd el,
ha szellőként a napsugár az arcodra téved.
Hogy megtudják miért van magassága a mélynek.
Hogy érzéseik tengerét a seb -
okozta harag és gyűlölet -
vérző viharral hogyan ne hassa meg.
Nem kértél mást.
Csak szeretetet.
S Rád sem jutott annyi.
Nem értékeltek.
Nem dícsértek.
Nem értettek.
Hogyan is érthetnének.
Nincsenek eszközök,
hogy az érzések kifejeződhessenek.
Neked sem volt eszközöd,
így nekik sem lehetett.
Hogy megállj.
Elmerülj az érzésben.
S szabadon szerethesd őket.
Élvezve, hogy ők is így:
vissza szabadon szeretnek Téged.
Miért vitted magaddal a haragot?
Miért nem bocsátottál meg mindenkinek,
kivel az élet valaha összehozott?
Miért nem akartál változni?
Miért nem jöttél rá, hogy ez így hova vezet?
Miért önmagadat választottad, s miért nem őket?
Gyűlölet csak gyűlöletet kelt.
S ez elégetne bárkit - hát még Téged.
Főleg, ha nem éled a szeretetet,
mi a gyűlöletnek kizárólagos gyógyíre,
s világunknak egyedüli, valódi megváltója lehet.
Így eszközök nélkül csupaszon.
Egymás életében puszta kézzel vagdalkozva.
Remélve, hogy ebből mindenkinek lesz jussa.
Nem csoda, ha utána ő is vagdalkozna.
A gyűlöletet fenntartja.
Így Téged is egyedül, végül gyűlöletben hagyva.
Kötelesség és gyűlölet,
mi maradt Neked.
De mégis.
Mi maradt Neked?
A gyűlölet kötelesség lehet,
s hogyan is tagadhatnád meg kötelességedet?
Sorban, rendben, szabály szerint.
Gyűlölettel követünk a sírba.
Remélve, hogy ennek velünk vége lesz -
s arcunkon a napsugár talán majd minket is
egyszer könnyed szellővé tesz.

Read more...

Szeretni

>> 2021. október 28., csütörtök

Szeretni.
Ezért jöttem.
A pillanatot, Téged, engem.
Oldódni, bentről lágyan kifelé.
Gyengéden, melegen.
Egyre erősebben.
S újra gyengéden.
Egységben.
Létezni.
S mindezt megosztani.
Szeretni, s szeretve lenni.

Read more...

Fáklyaláng

Égető testem gyújtja az olajat lángra bennem.
Amíg tart az anyag, addig tüzel engem.
A szellő kapna fel egy óvatlan pillanatban.
Repítene messze, de lábam mégis mozdulatlan.
Levegő és vágy egymással küzd e forrongó nyugalomban.
Helyben járok örök táncot 
mindig villódzó világomban.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Beléd szeretek s kitöltök veled minden lélegzetet.
Gondolataim bennem csak Neked teremtenek teret.
Forrón tüzelve magam, Téged melegítlek.
S ha Te ezt netán mégis megtagadod:
Összetörök s az ürességbe zuhanva magamba hullok.
Szerelem vagyok akkor is, ha szívemet nem akarod.
Felperzsellek és a fénynél is fényesebben ragyogok.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Bárkánk kitartóan folydogál a lét folyóján.
Felelősség a rakomány s bevett szokások hada,
melyek sekély vízben tesznek minket kockára.
Hitünk és gondolataink szele befogva a vitorlába,
miért állítanánk rajta, ha a víznek így is van sodrása.
Mi van ha a lámpás törve esik a hajó padlójára?
Csak egy pillantás és testem lobogva sodródik tova.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Mióta először emlékszem magamra,
azóta építkezem ezen tudatra.
Integrálva mindent még akkor is,
ha nem is volt mindig érdemes.
Ideje hát égni hagyni bennem,
mi már nem kell és nem is segíthet.
Helyükre építek új életet.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Végtelen áldás, hogy semmi sem végleges.
A változás szeretettel ölel magához Téged.
Nincs elrontott minta, Te sem tudsz elromlani.
Benned van minden, hogy hegyeket tudj mozgatni.
Minden, mit valaha elégettem,
Neked lehetőség legyen,
hogy veled 
a hamuból valami új lehessen.

Read more...

Teremtés

>> 2021. szeptember 24., péntek

Egy életem van.
Úton vagyok benne.
Ahogyan Te is haladsz utadon.
Döntéseiddel lépve a jövőbe - 
így haladok én is előre.
De utunk sajnos távolodik és már nem ér össze.
Ideje eldöntenünk,
hogy egymás nélkül kettőnknek
milyen lesz az élete.
Érthetlek-e?
S Te érthetsz-e?
De legfőképpen:
Utunk találkozhat-e még az életben?
Hiszem, hogy persze.
De ehhez szükségünk van még időre,
hogy mindkettőnk megérthesse
miért arra ment a másik
és az ő útját az egyik miért nem érthette.
Minket egymás élete nevel a létre,
s közben mutat rá annak működésére.
Mint a fa ágai, növünk együtt szerteszét,
önmagunk és egymás dicsőségére.
Minden egyforma, de mégis különféle.
Hogy mi célunk az életben?
A válasz ott rejtőzik a kérdés mikéntjében.
Az élet, mint kollektív tudat önmagát tartja fent
s teremti magát újra és újra.
Mindannyiunkban ott lapulva.
Így egymásból merítve ihletet,
járjuk be azt, amit csak lehet.
Ahogyan Te is teremtesz,
én is teremtek veled.
Örökkön örökké.
Az életet éltetve.
A téridőbe veszve.
Önmagunkon túl is.
Csak teremtve.
És teremtve.

Read more...

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt és ezzel engem is, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE