Boldogság

>> 2021. augusztus 20., péntek

Boldogabb.
Mint akinek látod magad.
Boldogabb.
Mint sok múltbéli pillanat.
Boldogabb.
Mint a testedben eddig élő tudat.
Boldogabb.
A lét örömével táncoló tapasztalat.
Boldogabb.
Sorstalanul szabad.
Boldogabb.
Mint előtted sokak.
Boldogabb.
Mint amit a szív adhat.
Boldogabb.
Egy mindent átszövő mozzanat.
Boldogabb.
Szeretetben gazdag.
Boldogabb.
Ahogyan test és lélek végre együtt hallgat.

Szavaim nyitnak kaput,
s belépve ezen új világba,
én vagyok kalauzod,
gondolatok futára.
Jöhetsz velem, nincs titok,
soraim neked is szólnak.
Szemeimmel magadat látod,
ahogyan én is belőled
felbukkanva járom a világot.
Kezed fogva megyek veled
bármerre is szaladj.
Te is ott leszel velem,
ahol az éntudat hasad.
Minden, mi voltam
s leszek még, 
csak újrégi emlék,
korunk és utam lenyomata.

Boldogabban.
Megyek már előre.
Boldogabban.
Kapok új erőre.
Boldogabban.
Válok én is mindenkivé,
várok meg mindenkit.
Nem sietve sehova.
Boldogabban
térve így nyugovóra.
Hálával.
Kollektív tudatalattinkba.

Read more...

Gyűljetek hát körém

>> 2021. május 20., csütörtök

Lezárult egy újabb élet.
Gyertek, gyűljetek hát körém.
Beszélgessünk, s az életre emlékezvén értékeljük, hogy mit is ér a miénk.
Csoda, hogy egyáltalán itt vagyunk.
Még csodásabb, hogy múltunkat cipelve mégis előre jutunk.
S bizony lépünk nagyokat, már generációk óta.
Néha vissza, de számot vetve talán mégis előre.
Ilyen távlatba már nem is igazán látunk vissza,
ősi családunk múltja erőtlenül veszik bele a feledés homályába.
Maradtunk hát mi - tudatlanul, vakon - és a remény velünk:
Magunknak és utánunk talán szebb világot teremtünk.
Olyan sokban nem is különbözünk.
Együtt élünk a földön s együtt is halunk meg.
S bár egyedül leszel, de mégis mindenki veled,
együtt az egyedüllétben követ Téged.
A te sikered az enyém is.
Kudarcodban osztozom és a felelősségbe is veled fulladok bele.
Segítek Neked és remélem Te is segítesz nekem.
Ha mégsem, betudom ezt múltad súlyának s jelenembe belépni nem engedem.
Nem én vagyok ítélőd, de megbocsátásom szívesen Neked adom.
A fájdalmat elengedem s újra nem teremtem.
Te képviseled őseinket, ahogy lelkedet végül önmagamba temetem.
Emléked nyugovóra,
békében és csendben térítem.
Lezárult egy újabb élet.
Gyertek, gyűljetek hát körém.
Beszélgessünk, s lássuk meg itt nincs 'te' vagy 'én'.
Mi vagyunk csak, együtt, egyedül,
valahol a semmi közepén.

Read more...

Optikai csalódás

>> 2021. május 13., csütörtök

 Egy ember belép az utcáról az optikushoz:
- Jó napot kívánok, jól láttam a kirakatból, hogy itt lehet napszemüvegeket is kapni?
- Üdvözlöm, sajnos nem, soha nem is lehetett.
- Ó, pedig azt hittem. - felelte erre egyre halkuló hangon, majd elköszönt és kilépett az üzletből.

Read more...

Karanténvers

>> 2021. április 4., vasárnap

A karantén az önmagaddal való kapcsolat.
Akkor is ott van, ha nem akarod.
Nincs más akkor sem, ha te mást akarsz.
Csak azt találod ott, amit magaddal vittél.
Amire eddig csak kicsit, vagy egyáltalán nem figyeltél.
Léted úgy robbant be figyelmed középpontjába,
mint hirtelen mozzanat, mint ahogyan a jéghegy hasad.
Mint egy hevesen, nagy robajjal üvöltő fenevad.
Kénytelen ránézel hát s megismered,
hogy mitől is okoz a karantén problémát neked.
Ott vág beléd problémád fájdalma,
ahol a tudat előtte még nem létezett.
Aztán tudod csak kezelni ezt.
Így találkoztatok Ti is.
A nyílt seb és a heg.
Egymás jelene és múltja.
Eddig vezetett életed és önmagad uniója.
Te vagy a karantén s vele együtt lesztek önmagad.
Szorosan karöltve léphetsz majd tovább,
s folytathatod azt, aki ennek tudatában vagy.

Read more...

A fák ébredése

>> 2021. március 21., vasárnap

Szemtanúja voltam ma a fák ébredésének.
Ezernyi rügy szeme vetette rám magát
s kísért el a gondolatba,
miszerint zöldellő testük
végre a tavasz melegét hozza.
Voltak félénkek, voltak nagyon bátrak,
zöld bimbó kezdete vagy annak véges sarja,
ki mennyit mutat és mer fogadni a tavaszra.
Megújulás, növekedés, tör minden előre,
velünk együtt, ahogyan eddigi életünket
is szívesen bíznánk ezen ősi erőre.
Újként lépni egy új világba.
Ha nem is más, de mindenki annak látja.
Rügyezzen hát lelkünk is,
belső létünk örök körforgása:
ahogy letörünk száradt ágakat,
azokat friss erő pótolja.
Lehetőség, hogy máshogy növekedj,
máshogy terjeszkedj.
Ha sikeres vagy,
a száradást majd elkerülheted.
Ha meg is törik néhány ágad,
ezen lehetőség ad neked szárnyat,
hogy kicsit felejts s meggyógyítsd magad,
ahogy az ég felé törve fested be
zöldeddel - testeden kívül - az álmaidat.

Read more...

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE