Óda a sörhöz

Te szépség, te csodálatosan hűs nyugodtság,

Gyöngyödző testeddel te magad vagy a mennyország!

Ahogyan sziklaként, mozdulatlanul fekszel az asztalon,

hagyom, hogy szirén dalodra bárkám feléd haladjon.

Együtt leszünk, már csak idő kérdése...

és ajkaim lágy csókkal válaszolnának a kísértésre.

Ahogyan léteddel aranyozod be napom,

színed láttán Midász király is megfordulna a sarkon.

Már-már úgy hinném az idő megállt,

amikor hirtelen egy pár buborék parancsol megálljt...

Végtelenül szaladnak fölfelé az égbe,

engem pedig letaszítanak szenvedni a mélységbe.

Kínjaim keservét enyhítvén, nem marad más hátra:

élvezni, ízlelni mindent, amit nyújthat e világ csodája!

Kesernyés zamata, mint az élet - találd meg benne a szépséget!

Merülj el benne, úgy, ahogyan ő merül el benned,

egyek vagytok - készek az útra, bele a végtelenbe...

Read more...