Óda a sörhöz
>> 2011. március 6., vasárnap
Te szépség, te csodálatosan hűs nyugodtság,
Gyöngyödző testeddel te magad vagy a mennyország!
Ahogyan sziklaként, mozdulatlanul fekszel az asztalon,
hagyom, hogy szirén dalodra bárkám feléd haladjon.
Együtt leszünk, már csak idő kérdése...
és ajkaim lágy csókkal válaszolnának a kísértésre.
Ahogyan léteddel aranyozod be napom,
színed láttán Midász király is megfordulna a sarkon.
Már-már úgy hinném az idő megállt,
amikor hirtelen egy pár buborék parancsol megálljt...
Végtelenül szaladnak fölfelé az égbe,
engem pedig letaszítanak szenvedni a mélységbe.
Kínjaim keservét enyhítvén, nem marad más hátra:
élvezni, ízlelni mindent, amit nyújthat e világ csodája!
Kesernyés zamata, mint az élet - találd meg benne a szépséget!
Merülj el benne, úgy, ahogyan ő merül el benned,
egyek vagytok - készek az útra, bele a végtelenbe...