A világ szerint

>> 2012. augusztus 26., vasárnap

Miért fáj oly nagyon, hogy helyemet ebben a világban nem találom?
Mindenki más beszéli a nyelvet, s ez egymás közt minden kétséget elvet.
Szemlélőként nyugtázni azt, hogy igazán csak a külső színház nyugtat,
Nehéz és érthetetlen, mert lényem nem hiszi el, hogy célként csak ez létezzen.
Mintha senki sem akarná az őszinte szót, meghallgatni a meg nem nyilvánulót,
S mintha mi sem történt volna, belefeledkeznek az élvezetek hajszolásába.

Én meghalok. Nap, mint nap, ahogyan próbálom ledönteni a falakat.
De oly sok ember ül várában, vagy bástyák közt nagy magányában,
Nem is érzik miről szól a dal, mindenkinek egyszerűbb ha nem omlik le a fal.
Nekem is az lesz, az ostromra hívó szó nem lesz más csak egy ócska hecc.
Játék a gondolattal, érzed, ahogy a lehetőség kesere szomoran beléd mar.
S mintha mi sem történt volna, mindenki visszamegy menedéke homályába.

Csalódottan visszatérve az elfogadás fénylő lehetősége bennem megcsillant,
S mi oly sok éven át működött, az most csak tátongó űrt hagyott maga mögött.
Akkor sem tehetek mást, itt vagyok világ, teljesen megadom magam neked,
S bizalommal tekintek a jelenbe, hol vár ránk a mindent elsöprő igaz szeretet.
Hiszem és tudom, eljő a pillanat, mikor a napfény a várból gyengéden kicsalogat.
S mintha mi sem történt volna, senki sem emlékszik majd a fátyolos, sötét múltra.

Read more...

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt és ezzel engem is, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE