Hiányod és a szerelem

Van egy érzés, mely titokzatos és ismeretlen.

Magával ragad s érzem azt egész testemben.

Szétszakít és belém mar, csókot ad a sebre.

Édesen keserű, de nem tudnék lenni nélküle.

Ajkaidra fonódva hívogat, szüntelen kérlel,

Én leszek az, ki lecsókolja azt forró hévvel.

Arcod lebeg előttem, látlak én már mindenben,

Ahogyan megcsillansz szenvedélyem tükrében.

Megőrjít és bolonddá tesz a dolgok ezen sora,

De nem adnám semmiért, mennék veled bárhova.

Ahol majd a kín befordul a gyönyör kapujába,

Amikor együtt leszünk, egymás karjaiba zárva.