Ismerős az utad

>> 2013. április 17., szerda

Ismerős az utad, nincs semmid, mit adhatnál.

Utcákat látok magam előtt, valaha te is itt voltál.
Egyedül és keseren, elhagyva, szaporítom léptem.
Szívem még dobog, de az okát már rég nem értem.
Árnyékomat üldözve, képzeletben csókot adok neked.
Elfog a kétségbeesés, hová tűnt belőlem a szeretet?
Nem bírom nevetés nélkül, hangosan hahotázok.
Teli vagyok vele, mégis borúsan látom a világot.
Mi ez az ellentmondás, miért kínoz ennyire?!
Válasz nélkül rúgok bele előttem egy árva kőbe.
Mintha nem élnék, magányomban úgy botorkálok tova.
Éhezem, de nem segít rajtam semmiféle vacsora.
Édes az élet, ha érzed, hogy érdemes remélned.
De ahhoz, hogy ezt lásd,
Neked is mélybe kell merülnöd, kedves Sorstárs!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt és ezzel engem is, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE