Mellettem

Gyönyörűen fekszel itt mellettem,

Nyugalom és békesség kebleden,

Szeretet és odaadás szívemben.

Egy pillanatra megmoccansz,

Illatod lassan arcomba lobban,

S ahogyan veszed a levegőt,

Lelkem úgy ölel magához,

Mint örök szeretőt.

Szeretlek téged,

Ne kérdezd,

Csak élvezd,

Érezd...

A lélegzetet, mit érted veszek.

Pillantásom, mely érted repes.

Hangom hirtelen elcsuklását,

Szavaim vibráló dallamát,

S mindent miben téged látlak,

Mert te vagy megváltója e világnak.

Te vagy benne az élet, melyet élni remélek,

Ha mást nem, csak annyit kérek:

Engedd a világnak látni azt a szeretetet,

Mely szívem tölti be s megvilágít engemet,

Ami véget nem ér s megtölti valómat,

Hogy átadhassam ezt minden halandónak.

A képlet nem titok, már-már bántóan egyszerű:

Szeretettel minden szép... és viccesen meseszerű!

Read more...

Simogat az este

Simogat az este,
lágyan orcámhoz ér,
csókot ad, majd sebesen dolgára szalad.
Köröttem a szellő kavarja a homokot,
békésen felkap, majd mélybe dob egy darabot.
Gondolataim köröznek, mint a bogarak.
Az éj sötétjében örök homályba burkolóznak.
Felriadok a tudat mezsgyéjén,
az élet számomra most nem jut túl borom édes ízén.
Így nézni a tájat,
ahogyan álomra hajtja fejét megannyi állat...
most minden várhat.

Kérdések sora töri meg mégis a csendet,
az erdő hallgat, én pedig elmondom neki bánatomat.
Te vagy az ki csendesen meghallgatsz,
s választ hallgatásod lelkem mélyén sarjaszt.
Problémák sora, kérdések százai,
már születésük előtt próbáltak nekem utat mutatni.
Az út idáig vezetett a jelenembe,
de mintha nem illenék bele ezen erdőszéli jelenetbe.
Zavaromban a hold kérdően néz le rám,
mégis min aggódsz egy ilyen édes nyári éjszakán?

Read more...