Mellettem

Gyönyörűen fekszel itt mellettem,

Nyugalom és békesség kebleden,

Szeretet és odaadás szívemben.

Egy pillanatra megmoccansz,

Illatod lassan arcomba lobban,

S ahogyan veszed a levegőt,

Lelkem úgy ölel magához,

Mint örök szeretőt.

Szeretlek téged,

Ne kérdezd,

Csak élvezd,

Érezd...

A lélegzetet, mit érted veszek.

Pillantásom, mely érted repes.

Hangom hirtelen elcsuklását,

Szavaim vibráló dallamát,

S mindent miben téged látlak,

Mert te vagy megváltója e világnak.

Te vagy benne az élet, melyet élni remélek,

Ha mást nem, csak annyit kérek:

Engedd a világnak látni azt a szeretetet,

Mely szívem tölti be s megvilágít engemet,

Ami véget nem ér s megtölti valómat,

Hogy átadhassam ezt minden halandónak.

A képlet nem titok, már-már bántóan egyszerű:

Szeretettel minden szép... és viccesen meseszerű!