Veled vagyok
>> 2014. augusztus 14., csütörtök
A játékban együtt kacagva,
az ölelésben eggyé olvadva,
komor téli reggeleken
veled osztva melegem,
csak engedve a világnak
elringasson szépen csendben,
s ne ébresszen többé engem.
A játékban együtt kacagva,
az ölelésben eggyé olvadva,
komor téli reggeleken
veled osztva melegem,
csak engedve a világnak
elringasson szépen csendben,
s ne ébresszen többé engem.
Szemedben ébred hirtelen a csodálatos ragyogás,
szótlan nézel ki fejedből, és odakinn nem vár rád semmi más.
A gondolatok még nem készek, téged sem fürkésznek untalan.
Hagynak lenni, létezni, érezni aki vagy és feledni boldogan.
Csak egy reggeli kávé és ez már mind oly messze van...
Hiányzol, nincs mit tennem.
Elnyomnám, de lehetetlen.
Mélyről törsz elő szívembe,
Fáj és sajog emléked hűlt helye.
Beleborzongok mosolyodba,
Nem láthatom - már minden oda.
Kirekesztett lettem életedben.
Nekem nem megy elengednem.
Miért van ez?
Vissza visszatérsz az életembe,
Mint állandó társam a végtelenbe,
S hiába a küzdés; nem segít!
Alakod óriásként az égbe magaslik.
Másképp tenném már mindenem,
Rájöttem benned mit nem értettem,
S fordulva megtudtam magam is,
Benned hagytam önmagam is.
Már látlak téged teljes egészen.
Elkésve, kelletlen beismerem.
Remélem elér majd a bocsánat,
Mellyel önnömnek szabok csak gátat.
Szeretlek és tiszta szívből csodállak...
Sötét az éj, homályosan vár reád.
Neked tartogatja minden titkát.
Nem tudod mit láthatsz belőle,
Ne akard tudni, így jutsz majd előre.
Az út bennünk van és hozzánk vezet.