Búcsú Tőled

Búcsúzom, szomorúan nézek Te rád,

Arcomon olvashatod a fájdalom minden szavát.

Véget ért közös életünk e darabkája,

Szilánkjain még látszik a régmúlt boldogsága.

Ami voltunk, már nem maradt,

Mint fiatalságunk, ez is elszaladt.

Pedig az a rengeteg öröm és csoda...

Veled átéltem s ettől lettem az aki ma.

Őszintén szerettelek és szeretlek most is,

Remélem érezted, s ha akarod érezheted most is.

Bennem csak a szép maradt, én ezt választom,

Egy feledthetetlen állomás egy végtelen utazáson.

Bár búcsúzom, de követlek még lelki szemeimmel,

Életem része maradsz megannyi kedves emlékkel.

Már tudom, így volt jó s nem volt minden hiába.

Nem aggódom és lassan szívemet is megtölti a hála.

Elönt a nyugalom, 

- készen vagyok -

Elengedlek utadon.

Read more...

Hiány

Hiányzol, nincs mit tennem.
Elnyomnám, de lehetetlen.
Mélyről törsz elő szívembe,
Fáj és sajog emléked hűlt helye.
Beleborzongok mosolyodba,
Nem láthatom - már minden oda.
Kirekesztett lettem életedben.
Nekem nem megy elengednem.

Miért van ez?

Vissza visszatérsz az életembe,
Mint állandó társam a végtelenbe,
S hiába a küzdés; nem segít!
Alakod óriásként az égbe magaslik.
Másképp tenném már mindenem,
Rájöttem benned mit nem értettem,
S fordulva megtudtam magam is,
Benned hagytam önmagam is.
Már látlak téged teljes egészen.
Elkésve, kelletlen beismerem.
Remélem elér majd a bocsánat,
Mellyel önnömnek szabok csak gátat.

Szeretlek és tiszta szívből csodállak...

Read more...

Éjjel

Sötét az éj, homályosan vár reád.
Neked tartogatja minden titkát.
Nem tudod mit láthatsz belőle,
Ne akard tudni, így jutsz majd előre.

Read more...