Hiány

Hiányzol, nincs mit tennem.
Elnyomnám, de lehetetlen.
Mélyről törsz elő szívembe,
Fáj és sajog emléked hűlt helye.
Beleborzongok mosolyodba,
Nem láthatom - már minden oda.
Kirekesztett lettem életedben.
Nekem nem megy elengednem.

Miért van ez?

Vissza visszatérsz az életembe,
Mint állandó társam a végtelenbe,
S hiába a küzdés; nem segít!
Alakod óriásként az égbe magaslik.
Másképp tenném már mindenem,
Rájöttem benned mit nem értettem,
S fordulva megtudtam magam is,
Benned hagytam önmagam is.
Már látlak téged teljes egészen.
Elkésve, kelletlen beismerem.
Remélem elér majd a bocsánat,
Mellyel önnömnek szabok csak gátat.

Szeretlek és tiszta szívből csodállak...