Csillagok között

Fénylőn ragyogok a csillagok között,
úton valami felé, kószán utat mutatva.
Akinek most látsz, már rég nem vagyok.
Mögöttem az élet napjai, előttem csak a végtelen holnapok.
Ha világomba egyszer beköszönt az éjszaka örök sötétje,
nem marad más:
létem szürke pora lesz az univerzum törékeny emléke;
Így merülök majd lassan örök feledésbe.
Valaha itt ragyogtam időtlen, büszkén égtem lángolva.
Te messziről láttál.
Nem tudván, hogy poraimból éled majd újra,
s ragyogó üstökösként váltja meg a világot
lelkem ezernyi, apró kis darabkája.

Read more...

Kénytelen felismerés

Oly sok bűn és gyűlölet,
mely közénk ereszt gyökeret.
S tudatlanul benne ülve,
megfordul az igaz mérce.

Read more...

Szenvedély

Te győztes, te csalfa,
elbújtál messze tőlem.
Kerestelek, kutattalak,
csak éppen sosem arra.
Eltűntél, de hiányoltalak,
hisz szeretlek.
Veled lenni és ebben cselekedni,
mint fűszer az ajkainkra,
ízt rak az élettelen anyagba...
A hála, hogy nem feledtelek el.
Ha valahol meghalsz is,
tudni fogom a világon még létezel.
Nem mondok le rólad...
Veled leszek, míg a szívem bírja.
Megtalállak, rejtsen az élet bárhova.
Keblemre barátom,
ölellek, csókollak,
s veled boldogan várom halálom.

Read more...

A gondolat

Hogy mit gondolok,
ilyen sokat számíthat?
Egy szó, egy kósza emlékfonat.
Az érzés, hogy mind egyek vagyunk,
És mindannyian elférünk együtt az úton.

Read more...