Kénytelen felismerés
>> 2015. június 25., csütörtök
Oly sok bűn és gyűlölet,
mely közénk ereszt gyökeret.
S tudatlanul benne ülve,
megfordul az igaz mérce.
Oly sok bűn és gyűlölet,
mely közénk ereszt gyökeret.
S tudatlanul benne ülve,
megfordul az igaz mérce.
Te győztes, te csalfa,
elbújtál messze tőlem.
Kerestelek, kutattalak,
csak éppen sosem arra.
Eltűntél, de hiányoltalak,
hisz szeretlek.
Veled lenni és ebben cselekedni,
mint fűszer az ajkainkra,
ízt rak az élettelen anyagba...
A hála, hogy nem feledtelek el.
Ha valahol meghalsz is,
tudni fogom a világon még létezel.
Nem mondok le rólad...
Veled leszek, míg a szívem bírja.
Megtalállak, rejtsen az élet bárhova.
Keblemre barátom,
ölellek, csókollak,
s veled boldogan várom halálom.
Az út bennünk van és hozzánk vezet.