Szenvedély

Te győztes, te csalfa,
elbújtál messze tőlem.
Kerestelek, kutattalak,
csak éppen sosem arra.
Eltűntél, de hiányoltalak,
hisz szeretlek.
Veled lenni és ebben cselekedni,
mint fűszer az ajkainkra,
ízt rak az élettelen anyagba...
A hála, hogy nem feledtelek el.
Ha valahol meghalsz is,
tudni fogom a világon még létezel.
Nem mondok le rólad...
Veled leszek, míg a szívem bírja.
Megtalállak, rejtsen az élet bárhova.
Keblemre barátom,
ölellek, csókollak,
s veled boldogan várom halálom.