Körbeér

Tündökölsz a magas lovon és nem tudod a világot,
Sok ember melletted, de te csak saját magadat látod.
Észre sem veszed a zajló életet körülötted,
az emberi sorsok csak játékszerei az örömödnek.
Bár ezt sem tudod, mert szemeidtől vagy vak.
Óvatlan pillanatban némán és süketen maradsz önmagadnak.
Taszítasz, távozz tőlem, én sem maradok így veled,
félelmetes és kibírhatatlan ahogyan éled az életed.
Örvény hajtott feléd, én csak sodródtam vele.
Egymásban feloldódva és zavartan keveredve.
Ahogyan elnyeltek minket az ölelkező habok,
úgy jöttem rá - pedig nem akartam -
hogy benned én is ott vagyok.

Read more...

Ennyi lennék?

Elmúlnék.
Csak élni felejtek el.
Lezárni mindent.
Csak engem ne felejtsenek el.
Könyörgöm Nektek.
Bármit, csak a feledés kerüljön el.
Ha meghalok.
Nem lesz végem, ha szívetekben még dobogok.
Általam.
Bennetek maradok, bár erről tudni nem fogok.
Tennem kell.
Valamit, hogy helyem odabent meglegyen.
Alkotni.
Maradandót, mi itt marad, mi nem vész el.
Istenem.
Ez lenne utódom? Egy gyerek? Kiben tovább élek?
Nem felejt.
Mikor elhagyom őt, mert ide én hoztam.
Tudattalan.
Csak egy ősi félelem az elmúlástól.
Az életem.

Read more...

Csillagember

Egyetlen apró momentum.
Lehunyt szemeiddel látod:
Történetek, érzések, családok és barátok.
Egyetlen pillanat, mely mindent elraktároz,
és egyben adja vissza Neked az egész világot.
Áttekinted s kénytelen elengeded.
Megfoghatatlan lebeg s szertefoszlik.
Semmi sem a Tiéd, mégis minden annak tűnik.
Megrágott csont, kiköpött falat - ez maradt.
S még valami, mi magának nevet nem ad.
Csak egy szikra.
Szemeidben megbújva.
Fénye átszökik milliónyi fehér kis csillagba.
A sok kis ponttal hamarosan eggyé leszel,
ahogyan a sötétben tündökölve
tested a mindenség semmijébe vész el.

Read more...