Körbeér

>> 2016. január 31., vasárnap

Tündökölsz a magas lovon és nem tudod a világot,
Sok ember melletted, de te csak saját magadat látod.
Észre sem veszed a zajló életet körülötted,
az emberi sorsok csak játékszerei az örömödnek.
Bár ezt sem tudod, mert szemeidtől vagy vak.
Óvatlan pillanatban némán és süketen maradsz önmagadnak.
Taszítasz, távozz tőlem, én sem maradok így veled,
félelmetes és kibírhatatlan ahogyan éled az életed.
Örvény hajtott feléd, én csak sodródtam vele.
Egymásban feloldódva és zavartan keveredve.
Ahogyan elnyeltek minket az ölelkező habok,
úgy jöttem rá - pedig nem akartam -
hogy benned én is ott vagyok.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Értesítés e-mailben új tartalom esetén

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a buymeacoff.ee/makoikrisztian címen, a paypal.me/KrisztianMakoi linkre kattintva, vagy ha nem áll módodban, akkor csak kattints néha a szélen és alul megjelenő hirdetésekre. Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE