Csepp

>> 2016. április 13., szerda

Izzadságcsepp hullik le a homlokomról.
Kétségbeesetten kapaszkodna valamibe,
de elhagyja testem védelmező voltát
s jeléül világunk kemény magjának,
átadja magát az örökkévalóságnak.
A harcnak és a kitartó erőknek.
Egy szép élet reményének.
A boldogság varázsának,
mely csukott szemünk előtt lebeg.
A lehulló falevélnek.
A gesztenyével játszó apró kis emberkéknek.
A nyár forró betonjának,
mit perzselhet a nap, testem heve:
Só és víz lágyan elillan,
hogy aztán hűs szellő messze repítse.
Érted és értem hullott hát tova.
Közös létünk alfája és ómegája,
emberi szívünk végtelen dobbanása,
hitünk kardja, lényünk arca,
jelképünk és jelszavunk zászlaja:
Újra és újra, jövünk és alkotunk,
cseppenként, soha meg nem állva.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Értesítés e-mailben új tartalom esetén

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE