Örökség

>> 2017. március 15., szerda

A láng parázsló vöröse egyszerre tölt el melegséggel és egyszerre borzongok bele erejébe.
Némán állok a hordó mellett.
Ahogyan szemtanúja vagyok a szellem halálának - mindennek, amit az alkotás hozott a világra.
Minden lángban áll.
S csak nézem Nagyapámat, ahogyan egyre-másra táplálja a csillapíthatatlan tüzet - hopp egy rézveret, hopp egy könyv és hopp, talán egy faragott szobor is felsejlett a lobogó sötétben.
"Nézzétek, íme az életem műve!" - mondta a színház minden varázsával átitatva.
Mereven nézett maga elé, arca sárgás fényben úszott, szája szélén őszinte, de mégis keserű mosoly.
Láthatóan tisztában volt tettei véglegességével, ami miatt teljesen eggyé lett a pillanattal.
Arcomon döbbenet, minden olyan szürreális.
A tiltakozás egyre csak gyűlik bennem.
Puha és kipárnázott életembe érthetetlen módon próbálna berobbanni a felesleges pusztítás - de hiába.
Nem engedem be, mert nem értem és nem is érthetem.
Gyerek vagyok még.
Mégis bennem él minden pillanat.
Lecke ez, vagy útravaló?
Ő soha nem mondta - nem is érdekelte igazán - jelenlétem csak járulékos veszteség lehetett.
Porból lettünk és porrá leszünk - s velünk együtt mindenünk felszáll a lángokkal a magasba.
Ne legyen hát szolid tábortűz szomszédaink jussa, legyen minek égni, a tűz lángoszlopai csatlakozzanak a csillagokba!
A tehetség minden szikrája, mely megszületett a világban - ott legyen örök.
Az emberiség kollektív tudatában a múlt és jelen együtt él és közben hangos robajjal mennydörög:
Egyszer vége lesz mindennek, de előtte "nézzétek, íme az életem!"
És ami másokban marad utánam - az lesz az én örökségem.

Read more...

Az összetört szív dala

>> 2017. január 20., péntek

​A körút zaja ébreszti tekintetem.
Téged látlak.
Pakolsz, körülötted sok zilált gondolat.
Korán van még, de már késő.
Elindulsz, kilépsz, és én csak nézlek, mint egy ártatlan szemlélő.

Nem értelek, hát nem emlékszel?
Ahogyan kéz a kézben voltunk ketten egészen.
Ahogyan nem kellett kérjelek, hogy légy a részem.
Ahogyan játszi könnyedséggel váltottunk csókot;
a mérlegről most elveszett és hiányzik súlyod.

Zuhanok.
Testem egyre gyorsul s nő az adrenalin.
Látom a filmünket, minden képkockát.
Hallom a kacajt - hangod mint a heroin.
Repülök.
Egészen magasan.
Mint ahogyan akkor is - de most a szél süvít.
Közeleg a beton.
S Te nem jössz vissza -
Tudom.

A lapát kopott műanyagja ütközik szívem apró darabkáival.
A visszhang is megrendült s inkább csendben marad.
Bezárult a kör, de még nem ért véget.
Holtponton van.
Nincs előre még, de már nincs hátra sem.
Senki földje ez -
így takarítják a mocskosan tiszta szerelmet.

Béklyóban elhalt érzelmeim és képzeletem fájdalmas hiánya -
Hogy nem követlek az őrület útján ó szépséges Ophelia.
Mert bolond az, aki szerelembe esik és önmagát önként felkínálja...
Utállak - imádlak - kérek még - soha többet - szenvedéllyel ölellek!
Ribancod vagyok, függök tőled, miattad él az élet,
S belőled csak még egy cseppet könyörgöm, könyörgöm, kérlek!

Fájdalomban születtem.
Sokszor meghaltam már.
Fájdalommal élek,
így hogy elhagytál.
Már nem is érzek, olyan tompa vagy -
így leszel vérző szívemre gyógyító tapasz.
Az emlékek maradnak csak
szeretettel telve a helyükön.
Egy másik életben talán újra leszünk,
nem tudhatom.
De nem is időzök itt tovább,
egyszerűen nem tehetem:
Erőm megtalál,
izgatottan építem életem,
s tudom, hogy megint újra tiéd leszek -
ó te varázslatos szerelem!

Read more...

A kereszt útja

>> 2017. január 15., vasárnap

​Egész életemben nyomodban jártam,
Pálmalevelek hátán az út porában;
Példabeszédeken keresztül lettél megfoghatatlan,
Pedig ott voltál mindig, csendben, nyugodtan.
Munkába menet ezernyi emberi arcban,
Az édesapa szemében, az anyák csókjaiban.
Igaznak tűntél, de nem valóságnak;
Bár vizet iszunk, sokan mégis bort prédikálnak.
Elvesztettük a tudást, hogy itt vagy köztünk,
pont mint bárki más.
Több ezer éves szimbólum, túlélésünk kulcsa -
De örökséged csak a tudás fényében hajthat ki újra.
Mert lásd, én azt hiszem
Szívünk szikrája gyújtja meg a lángot,
Világossága világítja be a saját világod.
Kötelességed hát, hogy életben tartsd a tüzet,
Köréje ülve melegedj, s égj el benne te is ha lehet.
A fény segít tisztán látni,
Az érzéseken túl bizonyosan tudni:
Ő te vagy, utatok egy.
Hát gondold át, hogy a kereszt veled merre megy.

Read more...

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE