Az összetört szív dala

​A körút zaja ébreszti tekintetem.
Téged látlak.
Pakolsz, körülötted sok zilált gondolat.
Korán van még, de már késő.
Elindulsz, kilépsz, és én csak nézlek, mint egy ártatlan szemlélő.

Nem értelek, hát nem emlékszel?
Ahogyan kéz a kézben voltunk ketten egészen.
Ahogyan nem kellett kérjelek, hogy légy a részem.
Ahogyan játszi könnyedséggel váltottunk csókot;
a mérlegről most elveszett és hiányzik súlyod.

Zuhanok.
Testem egyre gyorsul s nő az adrenalin.
Látom a filmünket, minden képkockát.
Hallom a kacajt - hangod mint a heroin.
Repülök.
Egészen magasan.
Mint ahogyan akkor is - de most a szél süvít.
Közeleg a beton.
S Te nem jössz vissza -
Tudom.

A lapát kopott műanyagja ütközik szívem apró darabkáival.
A visszhang is megrendült s inkább csendben marad.
Bezárult a kör, de még nem ért véget.
Holtponton van.
Nincs előre még, de már nincs hátra sem.
Senki földje ez -
így takarítják a mocskosan tiszta szerelmet.

Béklyóban elhalt érzelmeim és képzeletem fájdalmas hiánya -
Hogy nem követlek az őrület útján ó szépséges Ophelia.
Mert bolond az, aki szerelembe esik és önmagát önként felkínálja...
Utállak - imádlak - kérek még - soha többet - szenvedéllyel ölellek!
Ribancod vagyok, függök tőled, miattad él az élet,
S belőled csak még egy cseppet könyörgöm, könyörgöm, kérlek!

Fájdalomban születtem.
Sokszor meghaltam már.
Fájdalommal élek,
így hogy elhagytál.
Már nem is érzek, olyan tompa vagy -
így leszel vérző szívemre gyógyító tapasz.
Az emlékek maradnak csak
szeretettel telve a helyükön.
Egy másik életben talán újra leszünk,
nem tudhatom.
De nem is időzök itt tovább,
egyszerűen nem tehetem:
Erőm megtalál,
izgatottan építem életem,
s tudom, hogy megint újra tiéd leszek -
ó te varázslatos szerelem!

Read more...

A kereszt útja

​Egész életemben nyomodban jártam,

Pálmalevelek hátán az út porában;

Példabeszédeken keresztül lettél megfoghatatlan,

Pedig ott voltál mindig, csendben, nyugodtan.

Munkába menet ezernyi emberi arcban,

Az édesapa szemében, az anyák csókjaiban.

Igaznak tűntél, de nem valóságnak;

Bár vizet iszunk, sokan mégis bort prédikálnak.

Elvesztettük a tudást, hogy itt vagy köztünk,

pont mint bárki más.

Több ezer éves szimbólum, túlélésünk kulcsa -

De örökséged csak a tudás fényében hajthat ki újra.

Mert lásd, én azt hiszem

Szívünk szikrája gyújtja meg a lángot,

Világossága világítja be a saját világod.

Kötelességed hát, hogy életben tartsd a tüzet,

Köréje ülve melegedj, s égj el benne te is ha lehet.

A fény segít tisztán látni,
Az érzéseken túl bizonyosan tudni:

Ő te vagy, utatok egy.

Hát gondold át, hogy a kereszt veled merre megy.

Read more...