A kereszt útja

>> 2017. január 15., vasárnap

​Egész életemben nyomodban jártam,
Pálmalevelek hátán az út porában;
Példabeszédeken keresztül lettél megfoghatatlan,
Pedig ott voltál mindig, csendben, nyugodtan.
Munkába menet ezernyi emberi arcban,
Az édesapa szemében, az anyák csókjaiban.
Igaznak tűntél, de nem valóságnak;
Bár vizet iszunk, sokan mégis bort prédikálnak.
Elvesztettük a tudást, hogy itt vagy köztünk,
pont mint bárki más.
Több ezer éves szimbólum, túlélésünk kulcsa -
De örökséged csak a tudás fényében hajthat ki újra.
Mert lásd, én azt hiszem
Szívünk szikrája gyújtja meg a lángot,
Világossága világítja be a saját világod.
Kötelességed hát, hogy életben tartsd a tüzet,
Köréje ülve melegedj, s égj el benne te is ha lehet.
A fény segít tisztán látni,
Az érzéseken túl bizonyosan tudni:
Ő te vagy, utatok egy.
Hát gondold át, hogy a kereszt veled merre megy.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE