A kereszt útja

​Egész életemben nyomodban jártam,

Pálmalevelek hátán az út porában;

Példabeszédeken keresztül lettél megfoghatatlan,

Pedig ott voltál mindig, csendben, nyugodtan.

Munkába menet ezernyi emberi arcban,

Az édesapa szemében, az anyák csókjaiban.

Igaznak tűntél, de nem valóságnak;

Bár vizet iszunk, sokan mégis bort prédikálnak.

Elvesztettük a tudást, hogy itt vagy köztünk,

pont mint bárki más.

Több ezer éves szimbólum, túlélésünk kulcsa -

De örökséged csak a tudás fényében hajthat ki újra.

Mert lásd, én azt hiszem

Szívünk szikrája gyújtja meg a lángot,

Világossága világítja be a saját világod.

Kötelességed hát, hogy életben tartsd a tüzet,

Köréje ülve melegedj, s égj el benne te is ha lehet.

A fény segít tisztán látni,
Az érzéseken túl bizonyosan tudni:

Ő te vagy, utatok egy.

Hát gondold át, hogy a kereszt veled merre megy.