Örökség

>> 2017. március 15., szerda

A láng parázsló vöröse egyszerre tölt el melegséggel és egyszerre borzongok bele erejébe.
Némán állok a hordó mellett.
Ahogyan szemtanúja vagyok a szellem halálának - mindennek, amit az alkotás hozott a világra.
Minden lángban áll.
S csak nézem Nagyapámat, ahogyan egyre-másra táplálja a csillapíthatatlan tüzet - hopp egy rézveret, hopp egy könyv és hopp, talán egy faragott szobor is felsejlett a lobogó sötétben.
"Nézzétek, íme az életem műve!" - mondta a színház minden varázsával átitatva.
Mereven nézett maga elé, arca sárgás fényben úszott, szája szélén őszinte, de mégis keserű mosoly.
Láthatóan tisztában volt tettei véglegességével, ami miatt teljesen eggyé lett a pillanattal.
Arcomon döbbenet, minden olyan szürreális.
A tiltakozás egyre csak gyűlik bennem.
Puha és kipárnázott életembe érthetetlen módon próbálna berobbanni a felesleges pusztítás - de hiába.
Nem engedem be, mert nem értem és nem is érthetem.
Gyerek vagyok még.

1 megjegyzés:

Borbála 2021. január 25. 16:57  

Szomorú. Egy két kép hátramaradt. A nappalimban.

Megjegyzés küldése

Értesítés e-mailben új tartalom esetén

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a buymeacoff.ee/makoikrisztian címen, a paypal.me/KrisztianMakoi linkre kattintva, vagy ha nem áll módodban, akkor csak kattints néha a szélen és alul megjelenő hirdetésekre. Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE