*hangos sóhajok*

Illatodat.
Illatod járja át mindenem.
Karomban tartottalak.
Ahogyan hajadba hajtom fejem.
Nem kérdeztem.
Nem kérdezek én, ó, csak vagyok.
Megnyugodtam.
Kisimult és boldog.
Kezem arcod felé lépeget.
Simít, szorít, játszik és elenged.
Éreztem.
Léteztem.
Megéltem.
Hogy ölelésben forrok össze veled.
Felébredtem.
Nem kérdeztem.
Nem kérdezek én, ó, csak vagyok.
Szerettem.
Átéltem.
Minden pillanatot.
Elmúlt.
Búcsút vettem.
Nem kérdeztem.
Nem is kérdezlek, ó, csak hálát adok.
Intettem.
Dobbanással szívemben.
S egy hangos sóhajjal elindulok.

Read more...

A megváltó

Máshogy akarom látni
a világot mely körbevesz.
Másként szeretném élni
ismerős életemet.
Új pont, új tapasztalás,
újult ízek és újuló megváltás.
Megváltok én mindent,
baszok én bele,
ha kell, egyenesen,
ha kell, direkt a semmibe.
Látni akarlak Téged is,
megbújva takarod arcod,
miért nem mutatod,
ez őrület, nem látod?
Hogy keresel üdvözülést?
Nézz rám, szemembe mélyen
s ott megkapod.
Tiéd volt mindig is, de megmutatom;
így éred el nélkülem az utadon.
S ha nem is leszek,
megváltásom feléd nem vész el,
bennem is lesz és benned is,
megváltottuk egymást
s legfőképpen önmagunk is.
Jön, marad és megy a pillanat.
Nem számít már mi miatt voltunk,
s hogy belőlünk mi maradt.
Éltünk és élünk még tovább,
részként így egésszé válva,
míg már nem virrad új nap.

Read more...