Tánc

Értelmetlen zajok közt vonaglik testünk.
Érzéketlen lelkünk kétségbeesetten keres.
Kiutat, bármit, mi minket megmenthet.
Egymást találjuk csak, ahogy karunk összefonódik,
szememből szemedbe új láng gyúlik.
Tüze mellett állva hallom a hangokat.
Ritmusnak tűnnek, de ütemük mindegy,
én csak téged látlak, ahogy térded hajlik,
s önkéntelenül utánozlak, követlek vakon.
Kezed nyújtod s én már mozdulataimmal várom,
előbb tudom lelked útját, én is veled járom.