Tánc
>> 2020. július 7., kedd
Értelmetlen zajok közt vonaglik testünk.
Érzéketlen lelkünk kétségbeesetten keres.
Kiutat, bármit, mi minket megmenthet.
Egymást találjuk csak, ahogy karunk összefonódik,
szememből szemedbe új láng gyúlik.
Tüze mellett állva hallom a hangokat.
Ritmusnak tűnnek, de ütemük mindegy,
én csak téged látlak, ahogy térded hajlik,
s önkéntelenül utánozlak, követlek vakon.
Kezed nyújtod s én már mozdulataimmal várom,
előbb tudom lelked útját, én is veled járom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése