Tánc

Értelmetlen zajok közt vonaglik testünk.
Érzéketlen lelkünk kétségbeesetten keres.
Kiutat,
bármit, mi minket megmenthet.
Egymást találjuk csak,
ahogy karunk összefonódik:
szememből szemedbe
új láng gyúlik.
Tüze mellett állva
hallom a hangokat.
Ritmusnak tűnnek,
de ütemük mindegy,
én csak téged látlak,
ahogy térded hajlik,
s önkéntelenül utánozlak,
követlek vakon.
Kezedet nyújtod,
már mozdulataimmal várom.
Előtted tudom lelked útját,
én is veled járom.