Tánc

>> 2020. július 7., kedd

Értelmetlen zajok közt vonaglik testünk.
Érzéketlen lelkünk kétségbeesetten keres.
Kiutat,
bármit, mi minket megmenthet.
Egymást találjuk csak,
ahogy karunk összefonódik:
szememből szemedbe
új láng gyúlik.
Tüze mellett állva
hallom a hangokat.
Ritmusnak tűnnek,
de ütemük mindegy,
én csak téged látlak,
ahogy térded hajlik,
s önkéntelenül utánozlak,
követlek vakon.
Kezedet nyújtod,
már mozdulataimmal várom.
Előtted tudom lelked útját,
én is veled járom.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE