Teremtés

>> 2021. szeptember 24., péntek

Egy életem van.
Úton vagyok benne.
Ahogyan Te is haladsz utadon.
Döntéseiddel lépve a jövőbe.
Így haladok én is előre.
De utunk sajnos távolodik és már nem ér össze.
Ideje eldöntenünk,
hogy egymás nélkül kettőnknek
milyen lesz az élete.
Érthetlek-e?
S Te érthetsz-e?
De legfőképpen:
Utunk találkozhat-e még az életben?
Hiszem, hogy persze.
De ehhez szükségünk van még időre,
hogy mindkettőnk megérthesse
miért arra ment a másik
és az ő útját az egyik miért nem érthette.
Minket egymás élete nevel a létre,
s közben mutat rá annak működésére.
Mint a fa ágai, növünk együtt szerteszét,
önmagunk és egymás dicsőségére.
Minden egyforma, de mégis különféle.
Hogy mi célunk az életben?
A válasz ott rejtőzik a kérdés mikéntjében.
Az élet, mint kollektív tudat önmagát tartja fent
s teremti magát újra és újra.
Mindannyiunkban ott lapulva.
Így egymásból merítve ihletet,
járjuk be azt, amit csak lehet.
Ahogyan Te is teremtesz,
én is teremtek veled.
Örökkön örökké.
Az életet éltetve.
A téridőbe veszve.
Csak teremtve.
És teremtve.

Read more...

Boldogság

>> 2021. augusztus 20., péntek

Boldogabb.
Mint akinek látod magad.
Boldogabb.
Mint sok múltbéli pillanat.
Boldogabb.
Mint a testedben eddig élő tudat.
Boldogabb.
A lét örömével táncoló tapasztalat.
Boldogabb.
Sorstalanul szabad.
Boldogabb.
Mint előtted sokak.
Boldogabb.
Mint amit a szív adhat.
Boldogabb.
Egy mindent átszövő mozzanat.
Boldogabb.
Szeretetben gazdag.
Boldogabb.
Ahogyan test és lélek végre együtt hallgat.

Szavaim nyitnak kaput,
s belépve ezen új világba,
én vagyok kalauzod,
gondolatok futára.
Jöhetsz velem, nincs titok,
soraim neked is szólnak.
Szemeimmel magadat látod,
ahogyan én is belőled
felbukkanva járom a világot.
Kezed fogva megyek veled
bármerre is szaladj.
Te is ott leszel velem,
ahol az éntudat hasad.
Minden, mi voltam
s leszek még, 
csak újrégi emlék,
korunk és utam lenyomata.

Boldogabban.
Megyek már előre.
Boldogabban.
Kapok új erőre.
Boldogabban.
Válok én is mindenkivé,
várok meg mindenkit.
Nem sietve sehova.
Boldogabban
térve így nyugovóra.
Hálával.
Kollektív tudatalattinkba.

Read more...

Gyűljetek hát körém

>> 2021. május 20., csütörtök

Lezárult egy újabb élet.
Gyertek, gyűljetek hát körém.
Beszélgessünk, s az életre emlékezvén értékeljük, hogy mit is ér a miénk.
Csoda, hogy egyáltalán itt vagyunk.
Még csodásabb, hogy múltunkat cipelve mégis előre jutunk.
S bizony lépünk nagyokat, már generációk óta.
Néha vissza, de számot vetve talán mégis előre.
Ilyen távlatba már nem is igazán látunk vissza,
ősi családunk múltja erőtlenül veszik bele a feledés homályába.
Maradtunk hát mi - tudatlanul, vakon - és a remény velünk:
Magunknak és utánunk talán szebb világot teremtünk.
Olyan sokban nem is különbözünk.
Együtt élünk a földön s együtt is halunk meg.
S bár egyedül leszel, de mégis mindenki veled,
együtt az egyedüllétben követ Téged.
A te sikered az enyém is.
Kudarcodban osztozom és a felelősségbe is veled fulladok bele.
Segítek Neked és remélem Te is segítesz nekem.
Ha mégsem, betudom ezt múltad súlyának s jelenembe belépni nem engedem.
Nem én vagyok ítélőd, de megbocsátásom szívesen Neked adom.
A fájdalmat elengedem s újra nem teremtem.
Te képviseled őseinket, ahogy lelkedet végül önmagamba temetem.
Emléked nyugovóra,
békében és csendben térítem.
Lezárult egy újabb élet.
Gyertek, gyűljetek hát körém.
Beszélgessünk, s lássuk meg itt nincs 'te' vagy 'én'.
Mi vagyunk csak, együtt, egyedül,
valahol a semmi közepén.

Read more...

Optikai csalódás

>> 2021. május 13., csütörtök

 Egy ember belép az utcáról az optikushoz:
- Jó napot kívánok, jól láttam a kirakatból, hogy itt lehet napszemüvegeket is kapni?
- Üdvözlöm, sajnos nem, soha nem is lehetett.
- Ó, pedig azt hittem. - felelte erre egyre halkuló hangon, majd elköszönt és kilépett az üzletből.

Read more...

Karanténvers

>> 2021. április 4., vasárnap

A karantén az önmagaddal való kapcsolat.
Akkor is ott van, ha nem akarod.
Nincs más akkor sem, ha te mást akarsz.
Csak azt találod ott, amit magaddal vittél.
Amire eddig csak kicsit, vagy egyáltalán nem figyeltél.
Léted úgy robbant be figyelmed középpontjába,
mint hirtelen mozzanat, mint ahogyan a jéghegy hasad.
Mint egy hevesen, nagy robajjal üvöltő fenevad.
Kénytelen ránézel hát s megismered,
hogy mitől is okoz a karantén problémát neked.
Ott vág beléd problémád fájdalma,
ahol a tudat előtte még nem létezett.
Aztán tudod csak kezelni ezt.
Így találkoztatok Ti is.
A nyílt seb és a heg.
Egymás jelene és múltja.
Eddig vezetett életed és önmagad uniója.
Te vagy a karantén s vele együtt lesztek önmagad.
Szorosan karöltve léphetsz majd tovább,
s folytathatod azt, aki ennek tudatában vagy.

Read more...

A fák ébredése

>> 2021. március 21., vasárnap

Szemtanúja voltam ma a fák ébredésének.
Ezernyi rügy szeme vetette rám magát
s kísért el a gondolatba,
miszerint zöldellő testük
végre a tavasz melegét hozza.
Voltak félénkek, voltak nagyon bátrak,
zöld bimbó kezdete vagy annak véges sarja,
ki mennyit mutat és mer fogadni a tavaszra.
Megújulás, növekedés, tör minden előre,
velünk együtt, ahogyan eddigi életünket
is szívesen bíznánk ezen ősi erőre.
Újként lépni egy új világba.
Ha nem is más, de mindenki annak látja.
Rügyezzen hát lelkünk is,
belső létünk örök körforgása:
ahogy letörünk száradt ágakat,
azokat friss erő pótolja.
Lehetőség, hogy máshogy növekedj,
máshogy terjeszkedj.
Ha sikeres vagy,
a száradást majd elkerülheted.
Ha meg is törik néhány ágad,
ezen lehetőség ad neked szárnyat,
hogy kicsit felejts s meggyógyítsd magad,
ahogy az ég felé törve fested be
zöldeddel - testeden kívül - az álmaidat.

Read more...

Az én szerelmem

>> 2021. március 14., vasárnap

Fodrozódik a hullámok szélén,
megcsillan a habokban.
Egy szökelléssel merül alá
s jelenik meg a tudatban.
Alatta ülve hullámzik igazán,
szíved csillan önmagamban.
Oldódik és lebegve repül
a szívembe öntudatlan.
S ha túl monoton lenne
ez a végtelen mozdulat,
jön egy másik hullám - 
beborít s levegő nélkül hagy.
A felszínt érve törsz előre,
s elönti az adrenalin a testedet,
ahogyan végre levegővel töltöd meg
eddig várakozó, életre éhes tüdődet.
Innentől újra lebegsz,
ahogyan szerelmem lebeg veled.
Nagyokat sóhajtva, mélyeket lélegezve.
Betöltve mindent,
hatva minden levegővételre.
Várva, hogy a következő hullám
létedet újra ellepje.
Erre szövök képeket rólad
s cselekszem látványukkal.
Őket csodálva, bennük elveszve,
emlékezvén a pillanatra és létünkre.
A hullámokat soha nem feledve
csillanok én is a habokban,
s teszem részemmé a szeretetet
mindenkinek a mindennapokban.

Read more...

Könnyelmű elme

>> 2021. március 6., szombat

Lebegő könnyedség mi átjárja lényem,
betoppan s köszönt engem serényen.
Felkarol, megragad és magával ránt,
fel, fel, fel az égbe,
mint fészekből kirepült sólyom
hasítok én is süvítve.
El is felejtem, hogy ez a látvány
nem része minden napomnak,
mert így szárnyalni a tiszta kék égen,
csak kiváltság, s nem mindig adathat,
melyből elvenni, leszállásképpen,
csak a hozzászokás tudhat.
Madár sem véletlen pihen a földön,
s nem a légben reptében.
Nekem is le kell szálljak,
hogy mindezt átéljem.
Vedd észre, ha repülsz hát,
s tudd magadról éppen.
Mert ha pihenni hív az érzés,
a föld lesz menedék.
Repülni ott nem lehet.
Fejed emelheted,
s lentről csodálhatod igazán
a varázslatos kék eget.

Read more...

Anyám

>> 2021. február 26., péntek

Önmagadat csapod be, csalod csapdába és ölöd meg.
Minden pillanat menekülés a végtelenbe.
Fáj nézni, megszakad a szívem.
Vérző vad hever a mederben,
döbbent puffanás, mi leterítette,
lelke ütközött előbb, de oda teste vitte.
Marad velünk míg bírja a lehellete,
újat nem lát, már nem képes,
ugyanazt éli újra és újra
örökre,
amíg az utolsó sóhaj
kifele megy, s nem befele.
Sírhatok mellette, hiába.
Ő már csak magát látja.
Szívem megszakadt,
s már a dobbanás is nagy feladat.
Túl közel nem mehetek,
mert odakap a haldokló fenevad.
Talán lábát megérinthetem,
hogy neki egy picit könnyebb legyen.
Kívánok békét Neked,
remélem szépnek látod életed.
Én soha nem kívánnám,
hogy a halálban is ezt kelljen élned.
Mennyország s pokol,
csak sérültek, s gyógyultak menedéke,
mely itt a Földön él velünk
önmagát beteljesítve.
Gyere velünk hát az életünk közepébe,
lépj velünk a mennybe,
engedd el önmagad,
s a szeretet ajtaján menj be.
Oda a feledés vezet,
s ha te önként nem teszed,
majd a demencia veszi el az eszed.
Engedd el.
Ha vállalok, miattad vállalok gyereket.
Hogy lelked megmentse.
Újrakezdhesd majd te is.
Talán egy másik testbe születve.
Hogy egyszer eljuss oda,
ahová a boldogság vezet.
Szívemből, szívedbe.
Amíg tiéd dobban,
enyém dobban vele.
Míg csak a közös dallamot,
a másik hang hiánya
elereszti örökre.
Ez a szüleim keresztje,
viselem magamon,
s önmagam Krisztusaként
jelenik meg a mosoly az arcomon.
Egyszer eljön a Golgota hegye,
s addig végtelen utamon,
véges léptekkel vágtatok majd,
hogy a kereszten az
életem is végre meghaljon.
Ha már én sem hallok,
én sem látok,
hogy körülöttem
kiket bántok.

Read more...

Megérkeztél céltalan

>> 2021. február 14., vasárnap

Az általános az emberiség,
mi vagyunk a részletek.
Ha nincs konkrétum,
az szólhat csak mindenkinek.
Egyedi részletek egésze,
az életed összessége,
melyhez ragaszkodsz,
és csak ezen értesz;
de figyelj hát,
most más nyelven szólítlak:
ne vessz el,
találd meg önmagad.
Megtalálva felejtsd el azt.
Ne gondolkozz,
csak hagyd lenni ami van.
Ne törekedj sehova,
már itt vagy,
megérkeztél céltalan,
s addig itt leszel, amíg nem
újra elveszel célodban.

Read more...

Éjjel az úton

>> 2021. január 3., vasárnap

Éjjel az úton
sok apró fénypont kacsint ránk,
suhanunk.
Monoton a zaj,
semmi sem töri meg a melankóliát,
távolodunk.
Ahol gondok álltak
onnan az autónk már messze járhat,
fellélegzek.
Az út végén
vár az új, az ismeretlen, mást ígér,
és én elhiszem.

Read more...

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE