Éjjel az úton

Éjjel az úton
sok apró fénypont kacsint ránk,
suhanunk.
Monoton a zaj,
semmi sem töri meg a melankóliát,
távolodunk.
Ahol gondok álltak
onnan az autónk már messze járhat,
fellélegzek.
Az út végén
vár az új, az ismeretlen, mást ígér,
és én elhiszem.