A fák ébredése

Szemtanúja voltam ma a fák ébredésének.

Ezernyi rügy szeme vetette rám magát

s kísért el a gondolatba,

miszerint zöldellő testük

végre a tavasz melegét hozza.

Voltak félénkek, voltak nagyon bátrak,

zöld bimbó kezdete vagy annak véges sarja,

ki mennyit mutat és mer fogadni a tavaszra.

Megújulás, növekedés, tör minden előre,

velünk együtt, ahogyan eddigi életünket

is szívesen bíznánk ezen ősi erőre.

Újként lépni egy új világba.

Ha nem is más, de mindenki annak látja.

Rügyezzen hát lelkünk is,

belső létünk örök körforgása:

ahogy letörünk száradt ágakat,

azokat friss erő pótolja.

Lehetőség, hogy máshogy növekedj,

máshogy terjeszkedj.

Ha sikeres vagy,

a száradást majd elkerülheted.

Ha meg is törik néhány ágad,

ezen lehetőség ad neked szárnyat,

hogy kicsit felejts s meggyógyítsd magad,

ahogy az ég felé törve fested be

zöldeddel - testeden kívül - az álmaidat.

Read more...

Az én szerelmem

Fodrozódik a hullámok szélén,

megcsillan a habokban.

Egy szökelléssel merül alá

s jelenik meg a tudatban.

Alatta ülve hullámzik igazán,

szíved csillan önmagamban.

Oldódik és lebegve repül

a szívembe öntudatlan.

S ha túl monoton lenne

ez a végtelen mozdulat,

jön egy másik hullám - 

beborít s levegő nélkül hagy.

A felszínt érve törsz előre,

s elönti az adrenalin a testedet,

ahogyan végre levegővel töltöd meg

eddig várakozó, életre éhes tüdődet.

Innentől újra lebegsz,

ahogyan szerelmem lebeg veled.

Nagyokat sóhajtva, mélyeket lélegezve.

Betöltve mindent,

hatva minden levegővételre.

Várva, hogy a következő hullám

létedet újra ellepje.

Erre szövök képeket rólad

s cselekszem látványukkal.

Őket csodálva, bennük elveszve,

emlékezvén a pillanatra és létünkre.

A hullámokat soha nem feledve

csillanok én is a habokban,

s teszem részemmé a szeretetet

mindenkinek a mindennapokban.

Read more...

Könnyelmű elme

Lebegő könnyedség mi átjárja lényem,
betoppan s köszönt engem serényen.
Felkarol, megragad és magával ránt,
fel, fel, fel az égbe,
mint fészekből kirepült sólyom
hasítok én is süvítve.
El is felejtem, hogy ez a látvány
nem része minden napomnak,
mert így szárnyalni a tiszta kék égen,
csak kiváltság, s nem mindig adathat,
melyből elvenni, leszállásképpen,
csak a hozzászokás tudhat.
Madár sem véletlen pihen a földön,
s nem a légben reptében.
Nekem is le kell szálljak,
hogy mindezt átéljem.
Vedd észre, ha repülsz hát,
s tudd magadról éppen.
Mert ha pihenni hív az érzés,
a föld lesz menedék.
Repülni ott nem lehet.
Fejed emelheted,
s lentről csodálhatod igazán
a varázslatos kék eget.

Read more...