A fák ébredése

Szemtanúja voltam ma a fák ébredésének.

Ezernyi rügy szeme vetette rám magát

s kísért el a gondolatba,

miszerint zöldellő testük

végre a tavasz melegét hozza.

Voltak félénkek, voltak nagyon bátrak,

zöld bimbó kezdete vagy annak véges sarja,

ki mennyit mutat és mer fogadni a tavaszra.

Megújulás, növekedés, tör minden előre,

velünk együtt, ahogyan eddigi életünket

is szívesen bíznánk ezen ősi erőre.

Újként lépni egy új világba.

Ha nem is más, de mindenki annak látja.

Rügyezzen hát lelkünk is,

belső létünk örök körforgása:

ahogy letörünk száradt ágakat,

azokat friss erő pótolja.

Lehetőség, hogy máshogy növekedj,

máshogy terjeszkedj.

Ha sikeres vagy,

a száradást majd elkerülheted.

Ha meg is törik néhány ágad,

ezen lehetőség ad neked szárnyat,

hogy kicsit felejts s meggyógyítsd magad,

ahogy az ég felé törve fested be

zöldeddel - testeden kívül - az álmaidat.