Az én szerelmem

Fodrozódik a hullámok szélén,

megcsillan a habokban.

Egy szökelléssel merül alá

s jelenik meg a tudatban.

Alatta ülve hullámzik igazán,

szíved csillan önmagamban.

Oldódik és lebegve repül

a szívembe öntudatlan.

S ha túl monoton lenne

ez a végtelen mozdulat,

jön egy másik hullám - 

beborít s levegő nélkül hagy.

A felszínt érve törsz előre,

s elönti az adrenalin a testedet,

ahogyan végre levegővel töltöd meg

eddig várakozó, életre éhes tüdődet.

Innentől újra lebegsz,

ahogyan szerelmem lebeg veled.

Nagyokat sóhajtva, mélyeket lélegezve.

Betöltve mindent,

hatva minden levegővételre.

Várva, hogy a következő hullám

létedet újra ellepje.

Erre szövök képeket rólad

s cselekszem látványukkal.

Őket csodálva, bennük elveszve,

emlékezvén a pillanatra és létünkre.

A hullámokat soha nem feledve

csillanok én is a habokban,

s teszem részemmé a szeretetet

mindenkinek a mindennapokban.