Az én szerelmem
>> 2021. március 14., vasárnap
Fodrozódik a hullámok szélén,
megcsillan a habokban.
Egy szökelléssel merül alá
s jelenik meg a tudatban.
Alatta ülve hullámzik igazán,
szíved csillan önmagamban.
Oldódik és lebegve repül
a szívembe öntudatlan.
S ha túl monoton lenne
ez a végtelen mozdulat,
jön egy másik hullám -
beborít s levegő nélkül hagy.
A felszínt érve törsz előre,
s elönti az adrenalin a testedet,
ahogyan végre levegővel töltöd meg
eddig várakozó, életre éhes tüdődet.
Innentől újra lebegsz,
ahogyan szerelmem lebeg veled.
Nagyokat sóhajtva, mélyeket lélegezve.
Betöltve mindent,
hatva minden levegővételre.
Várva, hogy a következő hullám
létedet újra ellepje.
Erre szövök képeket rólad
s cselekszem látványukkal.
Őket csodálva, bennük elveszve,
emlékezvén a pillanatra és létünkre.
A hullámokat soha nem feledve
csillanok én is a habokban,
s teszem részemmé a szeretetet
mindenkinek a mindennapokban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése