Fáklyaláng

>> 2021. október 28., csütörtök

Égető testem gyújtja az olajat lángra bennem.
Amíg tart az anyag, addig tüzel engem.
A szellő kapna fel egy óvatlan pillanatban.
Repítene messze, de lábam mégis mozdulatlan.
Levegő és vágy egymással küzd e forrongó nyugalomban.
Sárgás árnyakkal karöltve szórakoztatom magam,
s helyben járok örök táncot mindig villódzó világomban.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Beléd szeretek s kitöltök veled minden lélegzetet.
Gondolataim bennem csak Neked teremtenek teret.
Forrón tüzelve magam, Téged melegítlek.
S ha Te ezt netán mégis megtagadod:
Összetörök s az ürességbe zuhanva magamba hullok.
Szerelem vagyok s ha szívemet betölteni nem akarod,
Felperzsellek s a fénynél is fényesebben ragyogok.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Bárkánk kitartóan folydogál a lét folyóján.
Felelősség a rakomány s bevett szokások hada,
melyek sekély vízben tesznek minket kockára.
Hitünk és gondolataink szele befogva a vitorlába,
miért állítanánk rajta, ha a víznek így is van sodrása.
De jajj, a lámpás törve esik a hajó padlójára,
egy pillantás és testem lobogva sodródik tova.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Mióta először emlékszem magamra,
azóta építkezem ezen tudatra.
Integrálva mindent még akkor is,
ha nem is volt mindig érdemes.
Ideje hát égni hagyni bennem,
mi már nem kell és nem is segíthet.
Helyükre építek új életet.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

Végtelen áldás, hogy semmi sem végleges.
A változás szeretettel ölel magához Téged.
Nincs elrontott minta, Te sem tudsz elromlani.
Benned van minden, hogy hegyeket tudj mozgatni.
Minden mit valaha elégettem,
Neked lehetőség legyen,
hogy a hamuból veled valami új lehessen.

Mert én vagyok a fáklyaláng.
Fényem lobog az élet útján.
Körülöttem sötétből lesz világos.
S rám tekintve így magadat is meglátod.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Kapcsolatfelvételi űrlap

Név

E-mail *

Üzenet *

Támogatás

Ha támogatni szeretnéd az oldalt, azt megteheted a paypal.me/KrisztianMakoi címen, vagy a buymeacoff.ee/makoikrisztian linkre kattintva.
Minden bevétel az oldal fenntartására van fordítva.
Köszönöm szépen.

Hirdetés

  © Werd - BLOGGER - makoikrisztian.hu - 2013-2021

Vissza a lap TETEJÉRE