Gyűlölettel a sírba

A szeretet nem működött.

Ha volt is, már csak nyomaiba ütközök.

Senki nem kapta meg amit keresett.

Így élted le végig Te is az egész életet.

Megfelelni egy társadalomnak,

melynek Te csak egy porszeme vagy.

Megértem miért tetted.

Minden nap felkelni -

így biztosan könnyebb lehetett.

S ők legalább hálásak voltak Neked.

Amiért értük kelsz s őket tetteiddel élteted.

Nem értetted, hogy a családban miért -

de ó vajon miért -

nem tudták értékelni ugyanezt.

Hogy ez így bennük miért okozott sebeket.

Őket nem érdekelte,

hogy milyen szabályoknak feleljenek.

Mert ők sem mások.

Csak szeretetre éhesek.

Belőled, feltétel nékül, Téged,

színtiszta szeretetet.

Csak ennyit, de ennyit kértek.

S a szabályok bár fontosak,

de van, aminek nem lehet szabálya,

hisz nincsenek korlátai, sem bárminemű határa:

A lelkedet kérték Tőled.

A képességet, hogy érzéseikkel boldogan,

hibáikkal együtt, önmagukkal békében éljenek.

Nem szabályokat kértek, hanem mentőövet.

Nem leckét, hanem eszközöket.

Utat, hogy hogyan találd meg a szeretetet.

Hogyan nyisd ki, öleld meg és kapd el,

ha szellőként a napsugár az arcodra téved.

Hogy megtudják miért van magassága a mélynek.

Hogy érzéseik tengerét a seb -

okozta harag és gyűlölet -

vérző viharral hogyan ne hassa meg.

Nem kértél mást.

Csak szeretetet.

S Rád sem jutott annyi.

Nem értékeltek.

Nem dícsértek.

Nem értettek.

Hogyan is érthetnének.

Nincsenek eszközök,

hogy az érzések kifejeződhessenek.

Neked sem volt eszközöd,

így nekik sem lehetett.

Hogy megállj.

Elmerülj az érzésben.

S szabadon szerethesd őket.

Élvezve, hogy ők is így:

vissza szabadon szeretnek Téged.

Miért vitted magaddal a haragot?

Miért nem bocsátottál meg mindenkinek,

kivel az élet valaha összehozott?

Miért nem akartál változni?

Miért nem jöttél rá, hogy ez így hova vezet?

Miért önmagadat választottad, s miért nem őket?

Gyűlölet csak gyűlöletet kelt.

S ez elégetne bárkit - hát még Téged.

Főleg, ha nem éled a szeretetet,

mi a gyűlöletnek kizárólagos gyógyíre,

s világunknak egyedüli, valódi megváltója lehet.

Így eszközök nélkül csupaszon.

Egymás életében puszta kézzel vagdalkozva.

Remélve, hogy ebből mindenkinek lesz jussa.

Nem csoda, ha utána ő is vagdalkozna.

A gyűlöletet fenntartja.

Így Téged is egyedül, végül gyűlöletben hagyva.

Kötelesség és gyűlölet,

mi maradt Neked.

De mégis.

Mi maradt Neked?

A gyűlölet kötelesség lehet,

s hogyan is tagadhatnád meg kötelességedet?

Sorban, rendben, szabály szerint.

Gyűlölettel követünk a sírba.

Remélve, hogy ennek velünk vége lesz -

s arcunkon a napsugár talán majd minket is

egyszer könnyed szellővé tesz.