Elmúlik

Elmúlt.

Minden mi volt, már nincs.

Csak egy képlékeny massza marad.

Emlékeink.

Szubjektív és mindig változó jegyzete régmúlt önmagunknak.

A valóság az, aminek te teszed.

Így a jelene is más lesz mindenkinek.

S ahányszor emlékszel vissza,

változtatod azt meg.

Elmúlik.

Ez is, s csak Te maradsz.

És csak Ő marad.

Mindenki magának.

A másikat maga mellé gondolva.

A lét öröme a lélek pillanata.

Amikor élhetsz s ünnepelheted létezésed.

Mert nem több ez, mint esély.

Hogy nézhess, s utána láthass is.

Rajtad a sor, hogy erőd teljében érezd, 

ahogyan áramlik rajtad keresztül az élet.

Hogy utána elengedd, mert nemsokára vége.

Hogy utánad valaki más ugyanezt megélje.

Elmúlik.

Ahogyan Te, majd Ő is.

De nem ez a lényeg.

A lélek.

Az élet.

S hogy abba mennyi boldogság férhet.

Nincs cél, talán nem is volt.

Légy.

Nyertél.

Maradj a létben.

Mindig nyerni fogsz.

Segítsd társaid az életben.

S tartsd őket mindig készen.

Legyen szép minden tetted,

s körülötted minden lélek.

Mert anélkül itt megrág minden.

Kiköp Téged.

S ha nem ápolod az életet,

pont az veszik ki belőled.

Veled együtt lesz teljes a hiány,

mindenkiben egyformán.

Az áramlás örök körforgása

olt egymásba minket.

S innen lelkünk

már bárhova elrepíthet.

Read more...